A történet akkor kezdődött, amikor Vendus megszületett, és Apa meg nagyi elvitték az akkor 20 hónapos Levikémet az IKEA-ba bevásárolni egy-két dolgot az öcsike születésére.
Levi akkor kiválasztotta Erzsit (hivatalosan Fabler Mus), a pirosruhás lányegérkét, akivel azóta is örök baráttok lettek...
Aztán Venduskám olyan 14 hónapos kora körül "elirigyelte" ezt a kis egérkét, és nem tágított... Semmilyen általam készített varromány, más játékbolti állatka nem kellett, csakis Erzsi... De Erzsi Levié!!! Na, akkor törtük a fejünket párommal, hogy rendben van, legyen, ha a kicsi is ezt szeretné, de UGYANOLYAN mégse legyen...
Így született meg Géza (a képen a középső), akinek ruhája az a szintén ikeás maciéval lett elcserélve, akit Vendus kapott a születésére. És szétszedtem egy másik Fabler Must, így neki kék-fehér kockás füle, és világoskék tappancsa lett... Vendus szerencsére elfogadta a fiúsított egérkét. Így a családunk hat tagúra bővült hirtelen: bárhova mentünk jött Levi és Erzsi, valamint Vendus és Géza is... és az egérkékre persze ugyanúgy vigyáznunk kellett mindig, mert a mi kincseink egyetlen kincsei voltak... Akinek gyereke van, tudja, hogy a gyereknek a barátja nélkül se alvás, se orvos, se ovi, se bölcsi se megnyugvás, sesemmi nincsen...
Így éldegéltünk békességben sokáig, amíg a múlt pénteken (mikor máskor???:-() be nem következett a "tragédia" Venduskám életében... "Gézám"-at (mert így hívja :-)) a bölcsiben felejtették a nagyival... Még szerencse, hogy volt itthon tartalék Fabler Mus, így péntek este átvarrtam egyet, és szombat reggelre már el is készült Huba, Gézám bátyja, aki vigyázott Vendusra addig, amíg Gézám hétfő reggel elő nem került.:-))) (Szerencsénkre a kezdeti bizalmatlanság ellenére Venduska elfogadta, a "beugrót".:-))
És Huba azóta is jelen van kis családunk életében!:-)
Két felnőtt tanulság:
1. mindig legyen pót!!!
2. az ikeás állatok nagyon-nagyon meg vannak varrva - művészet őket szétszedni!:-)))
Nálunk nem lehet pótolni, Piri és a szuszó is pótolhatatlan:(((
VálaszTörlésTudom, hogy sokaknál nem... ebből a szempontból mi szerencsések vagyunk az egérkékkel meg a gyerekeink "hajlékonyságával". És még mosni is engedik őket - szerencsére...
VálaszTörlésMi is jártunk svéd áruházban. Én vagyok az ilyennel fertőzött mániákus a családban, s csöppöm akkor a békát választotta. Mikor legközelebb mentünk, akkor is... De azt már azért visszatettük. ;) Ezt a figurát én is nagyon szeretem. :) De szegény mindig le van csupaszítva. A poén, hogy az apjának a kutya mellett épp a békák a nagy mumus az életében. :D=
VálaszTörlés:)))
VálaszTörlésNálunk csak a fiamnak volt kedvence: Medve. Így, nem maci, vagy mackó, vagy brumi. Medve.
A lányom meg állandóan cserélgette, neki mindig csak aktuális kedvencei vannak, nem egy hűséges fajta :)